Ő BENNED ÉL
Ingonyama nengw' enamabala
Ingonyama nengw' enamabala
Ingonyama nengw' enamabala
Ingonyama nengw' enamabala
/itt egy oroszlán és egy tigris/
Mély és oly élénk az éj,
Szólít!
Oh, oh, iyo
Mamela! /Figyelj!/
Oh, oh, iyo
Ubukhosi bo khokho /az ősök trónja/
We ndodana ye sizwe sonke /oh, a nemzet fia/
Várj!
Hegycsúcs útban nem áll, (Oh, oh, iyo)
Hol a táj lelke jár. (Oh, oh, iyo)
Hol jár...
Hela hey mamela
Hela hey mamela
Hela hey mamela
Hela hey mamela
/hey, figyelj!/
Ő benned él!
Ő bennem él!
Ő látja mindazt,ami minket ér.
Az Ős Folyónak mély szellemét,
Mint arcvonásod,
Ő benned él!
Ingonyama nengw' enamabala
Ingonyama nengw' enamabala
Ő benned él!
Ő bennem él!
Ő látja mindazt,ami minket ér.
Az Ős Folyónak mély szellemét,
Mint arcvonásod,
Ő benned él!
CSALÁD
Életünk egy lassú tánc,
Soká' tart, hosszú lánc, ám véget ér.
Már az ősidőktől szól,
Bennünk él halljuk jól, nem értjük még…
Járnod kell, tehát lépj, ámbár most születtél épp.
Ugyan elbukhatsz, nézd e tánc vár,
Melléd áll te kis sztár mindig véled együtt jár,
Egész lánc kering, lám terád vár.
Nagy család, nagy család, téged vár
Nagy család, nagy család, téged vár
Körbe zár a múltam tán,
Pedig hát magamtól úgy lennék más.
Mivé érlel sorsom majd?
Pedig most szívem hajt, de tart egy szál.
Erős tű, fonál fűz, ősök szelleméhez űz,
Ámbár most még gyengének tűnsz,
Légy bár víg, légy bár zord mindig büszke hittel mond,
Egész lánc kering, lám reám vár.
Nagy család, nagy család, téged vár
Nagy család, nagy család, téged vár
Föld és ég, te és én, bennünk összeér a táj,
Így épül most újjá mit látsz,
Bármi kell ősöd hívd, lesz majd oly erőd, hogy bírd,
Egész lánc kering lám téged vár.
Nagy család, nagy család, téged vár
Nagy család, nagy család, téged vár
SÖTÉT DAL
Szunnyadj, kicsi fiú.
Álmod szép és vár!
Felnőtt fejjel legyél majd,
Félelmes király!
Minket csúnyán ide űztek,
Hol az életünk szegény!
Bizony mondom; ez egy gaztett!
Hát kemény ez a vény!
De már álmaimba tekint,
Ki a mélyben lát egy fényt.
Ez a pompás cica megint
Lehet bosszuálló lény!
E hang te Simba utószód!
A lány visít egy utolsót!
Az özvegyed sír, hogy rivall!
Elringat e dal!
Ugye múltakat feledni,
Az a szép, sőt nagy erény.
Na, de vagyok én oly kemény,
Hogy ki betart, meg nem él!
Azért kell egy bátor pacák,
Ki majd Simba alá vág!
Igen véres lesz a csatánk,
Hát csak bízd rám, azt a fát!
A halálsírból bosszú zeng!
Az ellenpont a hullacsend!
A végzetünk, így zúg-rivall;
Száll egy sötét dal!
Zordon holt, de Zira bizony él!
Hogy óvja kölykét...
Legyen ő a vég, a gyilkos,
Aki szent bosszúnak él!
Aludj, kicsi vakarcs!
Ööö.. Vagyis édesen szunyálj!
Ha majd nagy és vad leszel...
...légy majd új király!
Te hirdesd meg a háborút!
Csak rettegjék a nagy Kovut!
Az édes bosszú!
Hatalom!
Hallom, hányan zúgják...
Kovut akarom!
Téged vár a világ!
A bosszu-vágy kitart!
A bűn, az vért kíván!
Halld e sötét dalt!
UPENDI
Kész az ész hol a hold megáll,
és a majom nóta az égig száll,
csupa illatár az a lótuszág,
mit kedvesednek szánsz.
Vízilovak lógnak a liánról,
míg a rinó rumba csuda bambán szól,
ott a pinty, amin jő a nászfa-bimbón keringve ring e tánc
Ez upendi , csupa vidám szenvedély,
olyan bíztató sőt oly izgató , ahogy elborít az éj
Ez upendi, hol soha nem ér semmi gond,
itt a sok pár, csak azért jár, mert szívük összeér.
Hol ez a hely? Ahová magaddal viszed!
Figyelem veszélyes, lábad elé nézz,
nehogy üstbe ess, pépes edény méz.
Nem a béka száll, bár a levél hull,
ladik mennybe száll.
Ez upendi, csupa vidám szenvedély,
olyan bíztató sőt oly izgató , ahogy elborít az éj.
Ez upendi, hol soha nem ér semmi gond,
itt a sok pár, csak azért jár, mert szívük összeér.
Aki útra kél, jó ha hős vagy álló,
ezt hord a vágy és vagy Kilimándzsáró ,
vagy a főupendi a szerelembáró,
itt előtted áll!
Upendi az maga a szerelem ugye?
Úgy van! Ez upendi!
Ez upendi, csupa vidám szenvedély,
olyan bíztató sőt oly izgató, ahogy elborít az éj.
Ez upendi, hol soha nem ér semmi gond,
itt a sok pár, csak azért jár, a szív itt összeér.
TE CSALÓ
A csaló!
A galád!
Gyalázat akár a sebhely arcán.
A csaló!
Ez szégyen!
A galád!
Rút!
Eljött és feldúlta az otthonunk
Ez két mintát vált
A csaló
Ez szégyen!
A galád
Csomóra kötné nyakát
Gyalázat akár a sebhely arcán!
Rakd le máshol záptojásod!
Egy gaztett körül
A csaló
Ez szégyen
A galád
Rút!
Álnokul szól ez a csönd
Eljött és feldúlta az otthonát
Rakd le máshol záptojásod
Bűn fogant,
Gyász nevelt,
Változásra képtelen
Más e föld,
Menj tovább,
De többé e nép néked meg nem bocsát!
És többé ne jöjj közénk,
Soha többé ne állj közénk!
Más földre küld e nép,
Nem tűr már!
Megszegte, becsszavát,
Megtelt a pohár!
Bizony jól tudjuk hogyan ver át,
Úgyhogy táguljon, menjen csak hát!
Többé ne jöjj közénk!
Te csaló!
Te galád!
Te csaló!
Te galád!
Te csaló!
A SZÍV ÚGY IS RÁTALÁL
Ez a szép világ
Csupa mély talány
Na de mégse vár
Talán a bús magány
Van egy őserő
Ami bennünk él
Aki nem nagy hős
Vagy szép nagy ész
Még ő is tudja, tettrekész
A szív úgyis rátalál
Édes béke vár, ránk vár
Ha vélem él a párom
Az éj meghitt, lágy, sötét
Szemünk fényre gyúl
Érzem más és új
Lelkemből beszél
Eddig féltem én
Mostmár jól tudom
Szívünk nagy vezér
E hang oly mélyen szól
Van egy őserő
Benned lángoló
És ha értenék, mit érzek én
A boldogság ma mennyit ér
Mert ránk édes béke vár
Bárhol ránk talál, ránk vár
Míg egymás mellett élünk
Az éj meghitt, lágy, sötét
Szemünk fényre gyúl
Érzem más és új
Lelkemhez elér
Végül lelkünkhöz elér
AJÁNLOM AZ OLDALT
